Az egyszerűség kedvéért fórumra írtam be az ezzel kapcsolatos infókat. Aki nem ismerné: http://gyikpress.forumx.hu/

... ugyan a harcot sikeresen abszolváltuk, mégis meglehetősen rossz állapotban ácsorogtunk egy ideig a hajó fedélzetén. lassan szétoszlott mindenki, én a legénységi szállásra mentem, mert az utaskabinok meglehetősen szét lettek verve. elég szarul éreztem magam, úgy dőltem le, mint valami krumplis zsák.

éjjel azonban rá kellett jöjjek, nem ez a legnagyobb gond. bár a fájdalmam lassan múlt, a hajó egyre nagyobb rázkódásokkal szelte a vizet, aztán... beütött a mennykő. hatalmas recsegés-ropogásra tértem magamhoz, a hajó szétesett körülöttem, én meg összevissza törtem magam.
hajótörés - még ez hiányzott.

mikor magamhoz tértem, már nappal volt. a többiek is lassan kászálódtak össze, ahajó már nem hajó volt, csak egy rakás ócskaság, rom. ahogy végignéztem a többieken, láttam, ők sem úszták meg könnyebben, mint én. kivergődtünk a partra, ami nem volt olyan hű, de nehéz, s bár csúfúl álltunk, mégis úgy gondoltam, hogy Ranagolnak feladata lehet számunkra. ha nem lett volna, mi is a rákok ebédjeként végeztük volna, mint a kapitány, meg a matrók, akik 'békésen' locsiztak a sekély vízben, arccal lefelé.

nem is tudom, ki volt, aki észrevette a mocskot. mindenesetre, valaki kiáltott, s mindenki látta, ahogy a köpenyes varázsló, aki a másik hajón volt, bevette magát a szárazföld felé. a boszi mindenáron utána akart menni, de nekem jártányi erőm se volt...
a többieket sikerült meggyőznie (hozzáteszem, nem csodálom, még félholtan én is majd utána mentem a bestének), de én végül maradtam. semmi kedvem nem volt félholtan szembeszegülni azzal az alakkal. egy darabig még hallottam, ahogy távolodnak, valamelyik nagydarab kaszabolta a dzsungelt, aztán a madarak s a természet zsivaja elnyomta társaim távolodó hangjait.

végre egyedül maradtam. összeszedhettem a gondolataim, ahogy a fa alatt falatoztam egyet, aztán miután aludtam is egy kisebbet, felkerekedtem én is. valami lakott települést kellett találnom, embereket, kapcsolatokat. semmi kedvem nem volt hozzá, hogy egy távoli gorviki varázshasználótól függjön az életem.

nem volt kellemes dolog a parti homokban caplatni. egy idő után elértem egy részt, ahol a beljebb látott hegy kiöklendezett tartalma nem engedte a dzsungel elharapódzását. úgy gondoltam, arrafelé csak jobb gyalogolni, elindultam a szárazföld felé... s jártam, míg rám nem esteledett. akkor álcáztam magam, s egy fán töltöttem az éjt. reggel folytattam az utat, mígnem furi alakokat láttam a csupasz hegyoldalon. közelebb lopódzva rájöhettem, hogy a társaim azok.
Ranagolra, csak dolgom lesz még velük! - gondoltam...

miután hozzájuk csapódtam, elmondták, hogy találtak egy települést, nem is messze... a vulkán kráterében! semmi dolgom nem volt arra, kényszerem sem, hogy meglátogassuk őket... de a csapatszellem valahogy mégis rávett. egy szűk barlangon keresztól vezetett az út, elegem volt mindenkiből, valószínűleg ezért nem figyelmeztetett a belső hang, hogy csapda... hamarosan azonban rá kellett jönnünk, hogy nem is kis csapda, amibe belekeveredtünk...

A nálam hozott karakterek megalkotása lényegesen időigényesebb, és több elképzelést kíván a játékostól, mintha a szabvány első törvénykönyv szerint alkotnánk.

Mielőtt nekiül az ember megalkotni szeretett karakterét, elsősorban legyen elképzelése róla, hogy mit is szeretne játszani vele, milyen képességei, képzettségei, harcértékei legyenek, hogy számára jól, optimálisan játszható legyen, azaz SZEREPJÁTÉKOT tudjon vele játszani ténylegesen.

Ha nincs elképzelésed, nem fogod tudni megalkotni a karaktert. Változás lesz az eddig megismert módszerhez képest, hogy itt MINDENT Te oszthatsz el.

Kapsz 375 Karakteralkotási Pontot (KaP).
Ebből a pontból kell kigazdálkodnod a képességeidet (erő, gyorsaság, ügyeség, állóképesség, egészség, szépség, intelligencia,  akaraterő, asztrál és ÉRZÉKELÉS), harcértékeidet (KÉ alap, TÉ alap, VÉ alap, CÉ alap, HM/szint), életerő alapokat (ÉP alap, FP alap, FP/szint), képzettségeidet (KP alap, KP/szint, valamint induló képzettségeidet). Sokat gondolkodtam rajta, hogy a képzettségek legyenek-e a régi szerint, de sokkal feelingesebb az 5 fokozatúval játszani, jobban árnyalja a karaktert képzettségileg. Bár ez az a rész lesz, ami kissé megterhelő lesz a karakteralkotás folyamán.

Essünk is neki a konkrét számoknak. Lássuk elsőzör a képességeket.

Képesség értéke	Karakteralkotó pont/1 képesség pont
3-15	1
16-18	2
18 +	4

Ha mondjuk 15-ös erőt szeretnél, az 15 KaP-ba kerül. Ha 18-ast, akkor 15-ig 1 pont, afölött meg már 2 pont, tehát 15 + 3 * 2 = 21 KaP.

Amire figyelni kell: a képességek minimumértéke 3. Maximum értéke pedig nem haladhatja meg az Első törvénykönyvben szabályozott értéket.

Harcértékek	KaP/1 Harcérték pont
KÉ alap	1
TÉ alap	1
VÉ alap	1
CÉ alap	2
HM/szint	3

A HM/szint nem lehet 20 feletti!

Életerő és fájdalomtűrés	KaP/1 érték
ÉP alap	2
FP alap	1
FP/szint	3

Az FP/szint nem lehet 20 feletti!

Képzettségek. Ez már összetettebb dolog lesz, itt lesznek majd a problémáitok.

Az UT szerint egy adott kaszt képzettségei 3 csoportba sorolhatóak. Elsődleges, másodlagos, tiltott. Ami a karakter kasztjához elsődlegesen fontos, azt normál KaP értékért veheti fel, ami másodlagosan, azt dupláért, ami tiltott, azt tripláért.

Képzettség értékek	KaP/1 érték
KP alap	1
KP/szint	2
Induló elsődleges képzettség 1. foka	1
Induló másodlagos képzettség 1. foka	2
Induló tiltott képzettség 1. foka	3

A KP/szint nem lehet 20 feletti. 

Felsőbb fokokra a megtanulást a KP alapra adott pontokból kell elosztani majd.

Tehát mondjuk van egy harcosunk. KP/szintre tesz 12 pontot 24 KaP-ért, KP alapra tesz mondjuk 60 pontot, valamint megveszi a fegyverhasználat shadleki buzogányra képesség első fokát egy pontért, hiszen neki az elsődleges képzettség.  Az aktuális képzettségpontjait ezen értékek alapján számoljuk ki, ugyanúgy, mint ahogy az első törvénykönyvben tennénk, azaz első szinten most lenne neki 72 + intelligencia 10 feletti része + ügyesség 10 feletti része. Minden magasabb szintre történő fejlesztést ezekből a pontokból oldhat meg. Tehát 2. fokra, ami az alapfoknak megfelelő fel tudja fejleszteni a képzettségét, de ebből a 72 + i + ü pontból kell megtennie.

Ha meg akarja tanulni az írás/olvasást, az neki másodlagos képzettség, arra induláskor 2 KaP pontot kell adnia, valamint DUPLA pontért tudja fejleszteni is.

Minden képzettségnek lehet képesség igénye, valamint képzettség igénye is. Például a pszi megtanulásához szükséges az írás/olvasás képzettség 2. foka, plusz szükséges intelligencia, akaraterő, asztrál is. Ami logikus is, hiszen a való életben is egymásra épülnek képzettségeink. Például: Nehéz programozónak lenni, ha a számítógépet be se tudom kapcsolni.

Kaszttól függ a felvehető elsődleges képzettségek, és a felvehető maximum képzettség száma.

Folyt köv.

 

Akkor zso-nak hála, megvan pdf-ben az új tekercsek, mindenki számára hozzáférhető.

A könyv 326. oldalán találhattok induló képzettségeket, ezekért nem kell fizetni. Azt az 1 kap-ot sem. Ezek járnak alapból. (Riot, te meg nézd meg a következő oldal tetejét, az a 3 az kicsit több azért :D )

Valamint, mint kalandmester, a következőket ingyen adom:

Kultúra (helyi) 3. fok

Élő nyelv (anyanyelv) 3. fok

Pyarroni nyelv 3. fok (ez a közös, ezt mindenki ismerni fogja, és nem kell rá kp, ennyivel könnyítem a helyzetet.)

Felhívnám a figyelmet, hogy a 3. fok az az anyanyelvi szint, tehát akcentus nélkül, tökéletesen beszéli.

Papok figyelmébe ajánlom, hogy olvassák el az Élő nyelv 4. foka mit ad, nekik lehet erre szükségük lesz, arra már költeni kell.

Lesznek olyan képzettségek, ami a karakterek előtörténetének függvényében olcsóbban vagy drágábban vásárolhatóak meg - azaz átminősítődik az elsődleges/másodlagos/tiltott kategória.

Ha készen vagytok előtörténettel, azt lehet küldeni mailen.

A képzettségeknél tessék szíves lenni megjelölni, hogy elsődleges, másodlagos, tiltott, alapból kapott, km adta, km átminősítette, hogy a későbbiekben ne legyen ebből kavarás.

A kalandok folyamán lehetőség van gyakorlással fejleszteni egyes képzettségeket, ilyenkor majd a kalandmester szól, hogy fejlődött-e, persze ezt a gyakorlást szerepjáték formájában kell előadni. Szintlépés után az UT lehetőséget nyújt arra, hogy tp-ből pontokat lehessen venni, ez az opció élni fog, a szabálykönyvben leírtak szerint.

Akinek pszije van, ott 2. foktól kezdve az ET értékei mérvadóak, azaz pyarroni alap 4 pont, 3 szintenként, mester 5 pont, 4 szintenként, kyr, slan detto aszerint.

A felszerelésről: Mindenki az előtörténete után kapja meg mennyi kezdőtőkével indul. Ebből listaáron lehet felszereléshez jutni. Ami ingyen jár, az 1 rend ruha. Minden mást (fegyver, felszerelés) meg kell venni. Előtörténet alapján lehetnek olyan felszerelési tárgyak, amit a kalandmester odaad - ingyen.

Folyt.köv

 

 

 

 

Egy kis segítség:

Yneven rendkívül sokféle hit él: vannak monoteista és politeista vallások. Minden birodalomnak egy isten a patrónusa, akinek papjai kézzel fogható szakrális hatalommal rendelkeznek: képesek a mágiával élni, akár híveik tábora felett is bírhatnak a rettentő hatalommal. A fontosabb vallásokról egy kis összefoglaló:

Egyistenhitek:

-Domvik, a hétarcú isten, aki a jó megtestesítője. Konzervatív, meglehetősen csőlátó ám szándékaiban mégis a közjót szem előtt tartó isten, aki szigorú szabályokkal és vasszigorral várja el országának uralkodójától /Shadon királya/ az igazgatást.

-Ranagol, a halál istene. Krán ősatyjaként Ranagol a rossz szinonimájává vált Ynev szerte: idegengyűlölő, komor racionalista filozofikus nézeteket valló isten, akinek nézetei meglehetősen nehezen feldolgozhatóak az embere számára.

-Ranil, a dwoonok napistene. A lovagság egyik nagy pártfogója.

-Kaoraku, a sárkányisten, Niare és Enoszuke ura.

-Tharr, a háromfejű szörnyisten, Toron véreskezű zsarnoka, aki elvetemült gonoszságával háborút zúdít egész északra. Társadalmi egyenlőtlenségen, a káosz dinamizmusán alapuló kormányzati rendszere azonban rendkívül hatékony, hívei ezen erényét domborítva imádják északon.

-Sogron, a Tűzkobra, a tűz istene, a tudásvágy és a kíváncsiság istene.

-Morgena, az Árnyak Úrnője, a sötétség, a félhomály és a szegények pártfogója, az orgyilkosok és a bűnösök megsegítője. A szegénység felszámolásáért küzd, a megélhetési lopást és a felesleges gyilkosságok elkerülését próbálja megteremteni Toronban.

Többistenhitek:

-A pyarroni pantheon, amely népes istencsaládot imád: Kyel-t a sors urát, Krad-ot a tudás istenét, Dreina-t a bőség úrnőjét, Ellana-t a szerelem istennőjét, Darton-t a halál urát, Arel-t a természet istennőjét, Antoh-ot a vizek úrnőjét, Alborne-t a művészetek pártfogóját, Adron-t a mágia megteremtőjét, Uwel-t a bosszúállás istenét, Gilron-t a kovácslás atyját stb. Az istencsalád rendkívül nagy népszerűségnek örvend az emberek körében, hiszen humánus, individuális törvényeik könnyen betarthatóak, ésszerűek, ráadásul a jót szolgálva bőséget, szeretetet és egyenlőséget hírdetnek. Az Észai Szövetség és Pyarron államvallása.

-Dzsad pantheon, a dzsenek istenei, akik a sivatag uraiként az utazók és a kereskedelem segítői.

-Törp pantheon, akik a mélység uraiként a kőfiak istenei.

-Elf pantheon, az elfek kalahora-i, akiknek tisztelete a harmadkorig visszavezethető nagy elf hősök égbe emelkedett megtestesítői.

Arra gondoltunk, hogy a zámolyi hétvégék közé be kellene ékelni kiscsoportos meséléseket, igy adódik a kérdés azokhoz, akik Torqnál játszanak: Mit szólnátok jan.31. -  febr.01. hétvégén egy gyáli partihoz?

Akkor a hétvégi nagy hentelés képei itt megtekinthetőek:

http://picasaweb.google.hu/rumcajsz/ZMoly#

Amikor a támadók megcsáklyáztak minket, két nyílpuskást jobblétre szenderítettünk a paplovaggal, amikor rávettük őket, hogy egymásra lőjenek.
Aztán mi (a paplovag, a varázslőnő, a boszorkány, a harcművész és én) és négy matróz a fedélközben vártuk az ellent. A matrózok bátran kiálltak, de úgy hullottak mint a legyek. Mi elbújtunk egy beszögellésben, és amikor támadóink elhaladtak előttünk, a paplovag, a harcművész és a varázslónő hátulról rájuk rontottak.

A Boszorkány és én hátul maradtunk. A varázslónő kb 2. perc alatt jobblétre szenderült. A nagy kavarodásban nem emlékszem pontosan, de a harcművész és a paplovag csépelték a saját ellenfeleiket, a másik kettő meg irtotta a matrózokat. Ezt már mi sem nézhettük tétlenül, a boszorkány egy kontytűvel kivégzett egyet, én egy másik ellen harcoltam, de erőmből csak védekezésre futotta. Azért így is büszke vagyok rá, hogy csak felületi sérüléseket szereztem. Aztán amikor a paplovag és a harcművész kicsinálta a saját ellenfelét, az enyémet is legyakták. 

Eközben a másik hajón is folytakaz események, mire mi végeztünk a megszállókkal, és felmentünk a fedélzetre, annyit láttunk, hogy ott is hullanak az ellenfelek, és egy varázshasználó tartózkodik a hajón, mert savas eső marta, égette a deszkákat. A Paplovag nem sokat tétovázott, társai segítségére sietve átmászott a kalózhajóra.  A varázsló egy csónakon menekült a kalózhajóról, ami szép lassan süllyedni kezdett.  A tolvaj visszajött a köteleken és elvágott a négyből 3at. A kardművész felmászott az árbócra, hogy megszerezze a kalózhajó Shadoni zászlaját, erre még szükségünk lehet. A paplovag mindeközben megpróbálta megállítani a varázslót, kiszakította a hajó kormányát és utána hajította. Az persze nem volt éppen egy bumeráng, hát a csónaktól mesze pottyant a vízbe fülsiketítő csobbanással. A varázsló valószínűleg röhögött a markába. :D

Majd a paplovag tehetetlen dühét az árbócon töltötte ki, amit pallosával (!) kivágott. A lezuhanó árbócról a kardművész éppen csak megmenekült a zászlóval. Aztán a paplovag dolgavégeztével visszamászott a kötélen. Ott maradt hát a meglőtt vállú bárd a sz*rrá gyakott harcossal és a kardművésszel. A tolvaj átdobott nekik egy kötelet, amit Ádi derekkára erősítettek, majd mint egy liszteszsákot, áthajították őket a mi hajónkra. Szerencséjük volt, Ádi nagyot nyekkent a fedélzeten és ők is biztonságban átértek. Ekkor elvágták az utólsó kötelet is, és a kalózhajó menthetetlenül elsüllyedt. 

Mi számbavettük veszteségeinket. Tele voltunk sebesültekkel, a hajó személyzetéből csak a kapitány és egy matróz maradt. A boszorkány ellátta a sebesülteket. A Paplovag vágott neki kötszert a Varázslónő ruhájából a pallossal (valószínűleg még a varázslónő is benne volt :D ) aztán a hullát behajította a tengerbe. Megnézte a botját is, de mivel nem találta értékesnek, utána hajította a tengerbe. A Tolvaj ezen annyira kiakadt, hogy levonult a fedélközbe a legénységi szállásra aludni. Többen követték példáját. Én összekapartam a harcost pszi energiával, a többiek is gyógyították magukat, kinek mennyire tellett energiáiból. Majd a harcművésszel beálltunk segíteni a kapitánynak a hajón. 

Éjszaka azonban egy hatalmas vihar lepett meg minket, s hajótörést szenvedtünk egy sziklás parton. Fájdalmasan nyöszörögve ébredtünk reggel. Hajón darabokra hullott, a kapitány és a matróz meghalt, a rakomány eltűnt. 

 

Nos, a következő kalandnál ugye ketté lesz osztva a társaság, Áron és én (Torq) adjuk a mesét.

Az én kalandom északon fog játszódni, az északi városállamok területén. Főként városban fog játszódni, de lesz utazgatós rész is benne. 5 fő kellene a partyba. Jellem megkötés nincs.

A karakteralkotás viszont az én szabályaim szerint fog történni, tehát aki hozzám jönne, azzal együtt kellene megcsinálni a karaktert. Kicsit komplikáltabb, mint amit Riot szeret, viszont teljesen személyre szabott karaktered lesz.

 

Tehát várnám akkor, ki az aki hozzám jönne, és ki az aki Áronhoz.

 

Értelemszerűen aki nálam csinál karit, az (amennyiben túléli) csak az én meséimre hozza azt a karaktert, hiszen lehet Áron másképp kreáltatja az ő partyjának.

az egésztörténet nem indult jól.

rossz csapat, rossz hely, rossz előjelek. mikor magamhoz tértem, sokan figyeltek rám, ráadásul az a közérzet, ami volt sem tett jót az előérzéseimnek - menekülni azonban nem tudtam egyedül, fel kellett hát fedjek pár ismeretet, amit a többieknek láthatólag nem sikerült megtalálni. behh, mindig csak a pech...

nem volt jobb az a nyámnyila fazon sem. mindenhol ragyogás, meg pompa, de hogy igazán jó felszerelést biztosítson egy ilyen küldetéshez... az már nehezére esett. dehát, mit volt, mit tenni, menni kellett - "küldött" a "vér szava".

még egy lapát "jó" a tetejébe - hajó. ki is derült azonnal, ki a legény a gáton, én meg csak keseregtem magamban, hogy ezzel a csapattal kell ilyen kockázatos kalandra menni... beh, alig volt pár alak, akivel szóbaelegyednék, de egy sem életrevaló az biztos.

és aztán jön ez a kalózhajó. sehol egy normális fedezék, aztán máris kapjuk a nyakunkba az áldást. épphogy meghallottam bentről a csetepatét, rontott rám az a benga nagy állat. sosem panaszkodtak a késdobálási képességemre, de megvallom az igazat: hajón még sosem próbáltam. átkozott legyen az a hullám, ami meglökte a hajót, mikor (az egyébként elvéthetetlen cél) fölé dobatta velem azt a jó kis tőrt. mennyi jó óra állt volna még előttünk...
de már a nyakamon volt a martalóca, védekezésre kényszerültem. százhetven centimmel nem sok esélyem volt, a szemem sarkából láttam, ahogy a ficsúr lekaszabolja az egyik támadót, s ez épp elég volt az én támadómnak, hogy megsebezzen. másik oldalamon a kardos csávó sem állt az elején a helyzet magaslatán, de nem volt már időm vele foglalkozni, fülemeben zúgott az adrenalin, védekeznem kellett támadóm ellen. egy pillanatnyi megingása volt csak, s azt kihasználva közelebb ugrottam, s megmártottam szívében a tőröm.

körülnézve láttam néhol közeledni, néhol távolodni a másik hajót, de a csuhát a felső fülkéből eltűnt, meg a megmaradt íjászt sem láttam sehol... könnyedén átugrottam hát a másik hajóra.

jött ütánam az összes, kit mellém rendelt Ranagol akarata, de köszönet nem sok volt benne. előbb a kardos cirkuszozott, de szerintem csak a szemem káprázott, mi a fenét keresett volna egy kobra a hajón? aztán meg a nagydarab fazon bénázott: meg is lett a hatása, a hasába kapta a vesszőt. már kezdett elegem lenni a dologból, hát besurrrantam a kajütbe, kerestem magamnak kést, s találtam is. úgy gondoltam, hogy fel kéne menni megkeresni az űlnok íjászt, de még szükségét éreztem pár fegyvenek, mikor egyszercsak sisteregni kezdett körülöttem a levegő, és egy kalickában találtam magam. a bárd ugyan megpróbált segíteni, de a könyv, amit átdobott volna, porrá égett a ketrecem falainál. mármár feladtam, mikor lassan elenyészett a cucc körülöttem...

Kijutottunk, bár volt olyan a csapatban, aki elgondolkodott azon, nem lett-e volna jobb bent maradni és hagyni, hogy a fejünkre szakadjon a kóceráj, legalábbis a Ranagol papnő és palovag meglehetősen rosszul érezte magát és a bárd sem volt éppen nyugodt azt látva, hogy a láncos buzogány darabokra szaggatta a fal belső felén található fetményt, mely Ranagol halálának jelenetét ábrázolta. Sok idő nem volt a gondolkodásra, mert a folyósón, amire kijutottunk és kiderült róla, hogy egy kör, már felhangzott a szapora lépések sokasága, s a következő pillanatban ott találtuk magunkat megkötözve. Nem szaporítanám a szót a részletekkel, mindenki kitalálhatta, hogy ezért a tettünkért sokjóra nem számíthattunk...alapesetben szerencsésnek mondhattuk magunkat, hogy akadt választási lehetőségünk, melyet a ház ura ajánlott fel számunkra, az azonnali halál helyett választhattunk egy küldetést, mely minden bizonnyal az életünkbe kerül majd, így hát döntöttünk, meghalni még ráérünk. Persze a ház ura sem bízta a dolgot a véletlenre és vérmágiával jól megbéklyózta a csapatot, aki napkelte után, némi felszereléssel és élelemmel kiegészítve, a Boszorkánnyal az élén elindult Shadon felé megszerezni az inkvizitor pecsétgyűrűjét...

A kaland egy jelzés nélküli hajón folytatódott, mely arra volt hivatott, hogy csöppet sem boldog csapatunkat Shadon partjaihoz szállítsa. Az út békésen is telhetett volna, ha nem akad ránk egy kalózhajó, de miért is lenne könnyű a kalandozók élete...így hát elkezdtük tervezni az akciót. Nos a tervezés meglehetősen kaotikusra sikeredett, lévén a csapat nagy része nem nevezhető tapasztaltnak, de lelkesedésnek nem voltunk híjján és lassan kialakult a terv, mely szerint a harcos, tolvaj, karművész, bárd négyes megbújik a hajó fedélzetén itt várva be az ellent és próbál lehetőséget találni az ellenséges hajóra való átjutásra, míg a boszorkány, papnő, paplovag, varázslónő, harcművész és gladiátor csapat a hajó belsejében tereli el az ellenség figyelmét, hogy aztán darabokra aprítsák őket. Célunk az volt, hogy megszerezzük a kalóz hajót, hiszen annak zászlajával és címerével viszonylag jó álcát szerezhettünk volna magunknak. Nos a hajót megcsáklyázták és mi a fedélzetről annyit láttunk, hogy a másik hajón egy sötét csuklyás alak igen bonyolult karmozdulatok kíséretében bocsátotta át embereit a mi hajónkra. Túl sok időnk nem volt számlálni őket, s a fedélközbe tartókkal nem is foglalkoztunk, így is maradt 4 íjász a fedélzeten, akit el kellett takarítani az útból. Az ellenséges hajón láthatóan 4 íjász és a sötét csuklyás maradt.

Innen a történet meglehetősen egyoldalúvá válik, hiszen harc közben ki ér rá egyéb történésekkel foglalkozni...már tartott is felém az egyik íjász, aki meg is bánta, hogy találkoznia kellett egy ramiérával, s holtan esett össze. Ez után körülnézve kiderült, hogy a harcosunk komoly combsebet kapott és meglehetősen szorult helyzetbe került, így hát a "segítségére siettem". Támadója kapott  két szúrást a hátába, minekután ráesett szerencsétlen harcosunkra...nos a segítséget nem éppen így terveztem, de ha már így alakult ez sem rossz...kialakult némi ökölharc a földön ezt pedig már igazán nem nézhettem, az ellen kapott egy jókora döfést a hátába a ramiérával, hogy jobb létre szenderülhessen, az már más kérdés, hogy a harcos sem úszta meg a szúrást gyomorseb nélkül, de eggyel több vagy kevesebb, neki már mindegy volt. :) /Bocsi Ádi;)/

A történet egyéb momentumait tegye közzé a többi érintett. :)

Eljöve a szilveszter Monkáéknál. Vala rengeteg étel ital. (Vala nekem gyomorrontás. :D)
Vala rengeteg játék, Catan, Carcassone, és Goblinos szivatós. Mielőtt eljöve az éjfél, Riot-ot megvádolják hogy ittas, pedig csak nehezen kommunikál telefonon, ujjával a szájában. (Nem, nem bolondult meg, csak Rigor Mortis lesújtó pillantása következtében kényszerült erre.) Apó pedig kissé körülményesen húzott és nézett kártyákat, lévén egyik keze a fején a másik a háta mögött. Erről a jelenetről több videó is készült.

Másnap a kissé lecsendesült beszélgetés a szerepjáték felé terelődött, s igény mutatkozott egy M.A.G.U.S. partyra. Riot bevállalta a mesélést, mindenki latolgatta a karakterét. Torq választása megmosolyogtatott, de később ő nevetett a végén :D

Összeült a parti 17-én, Zámolyon, Tom és Belanna pecóján. Résztvevők:


Riot (km)
Gili (Boszorkánymester)
Tom (tolvaj)
Monka (Sötét Bárd)
Torq (Boszorkány)
Zacsi (Ranagol paplovag)
Áron (harcművész)
Apó (gladiátor)
Ádi (harcos)
Rum (kardművész)
Krisz (varázslónő) ezt a karit később átvette Riker
Belanna (Ranagol papnő)

 

Egyedül voltam az erdőben, egy vadállat bekergett egy barlangba, s ott átestem egy térkapun. Egy termben ébredtem, csapzottan vizesen, a terem teteje és padlózata hasadozott. Elég  sokan voltunk benn, s igen gyorsan ki kellett onnan jutnunk. Bizalmatlanul méregettük egymást, puhatolóztunk , hogy ki kicsoda. Igyekeztünk kijáratot keresni, csapdákat, ajtókat felderíteni. Egymást fagattuk ki hogy került ide. Kiderült, hogy a Varázslónő érti a jeleket a két, terem közepén álló oszlopon. A Tolvaj talált egy helyet ami egy elfalazott kijáratnak tűnt, de nem volt rajt zár vagy kilincs. A Boszorkány bájai megcsillantásával rávette a Galdiátort, hogy teljes erőből szaladjon neki annak a helynek a falon. Tekintve gyönyörűségét, a Galdi eszetlenül kenődött a falra ami megnnyekkent. Ezek után rávette a Harcost is, hogy a láncos buzogányával csépelje a falat. Ekkor nekem (Ranagol Papnő) és a Paplovagnak kissebb szívszélhűdésünk lett és rávettük a két fickót hogy hagyja abba a falbontást. Felvetettem, hogy kicsit kínozzuk meg a Varázslónőt, hátha többet is tud mondani annál, amit akar. A Paplovag vallatni kezte a Varázslónőt, és halállal fenyegette. A Varázslónő közölte, hogy amíg a Paplovag nem kér bocsánatot, ki nem nyitja a száját. A Paplovag erre úgy döntött, hogy a vallatás legcélszerűbb módja, ha kettéhasítja a Varázslónőt. A Bárd és én igyekeztük meggyőzni őt arró,l hogy ez a vallatás túl gyors. A Paplovag letett a gyilkosságról, de bocsánatot nem kért önként, csak a manával támogatot Parancsszavamra.

A Varázslónő ezután megfejtette az oszlopon szereplő jeleket, de ezekből csak az idekerülésünk módja derült ki, miértje és a kijutásunk hogyanja nem. Ekkor a fiúk tovább bontották a falat, miközben a Paplovag és az én szívem majd ki szakadt. Végre ajtót találtak, s az ajtó résébe a Paplovag bészúrta pallosát, de semmi nem történt. A Tolvaj nem talált zárszerkezetet, sem csapdát, hát a Gladiátor és a Harcos átszakították az ajtót és kijutottunk. 

Kiszáradt kissé a szám, innentől mesélje a történetet más. Ha valamit elhibáztam volna, elnézést az érintettől.

Eme kis blog azért született, hogy dokumentálja a Borgszimpatizánsok önkényesen szerveződő M.A.G.U.S. , Borgrács vagy egyéb céllal összeverődött hangulatos estéit, és fejfájós másnapjait, hogy majdan egy depressziós téli estén, újra olvasva a sorokat hatalmasakat derüljünk holmi röpködő hajókormányok és megégetett követek történetén. Mivel regőseink nincsenek, blogíráshoz folyamodánk, hogy szép emlékeink ne vesszenek az múltnak raganyós ködébe.